Ez az étel egy újabb ,,Nem tudom mit főzzek " elmélet szüleménye,ezért a hozzávalók mennyiségét nem tudom!
Így született:- Kivettem két csomag sertés húst a fagyasztóból,aztán este az utolsó cigaretta mellet feltettem H-nak a kérdést
ÉN:- Mit főzzek?
ÉN: - Hm, van hús , krumpli,hagyma.
Ö: - Fogadjunk most jön a mondásod : nem tudod mit főzzél!
ÉN: -Tényleg nem tudom!
Ö: - Biztos vagyok benne,hogy kitalálsz valamit.
ÉN: - Oké, majd meg álmodom.
Csend....
ÉN: - Teee és mi lenne ha így készíteném :
Olajat forrósítok , a húst rádobom fehéredésig pirítom,megszórom valami fűszerrel ( ami a végén Garam Massala lett ) és fedő alatt elkezdem párolni.Amikor félpuha megöntözöm Szója szósszal , majd puhára párolom.Ekkor rakok még hozzá karikázott és cikkekre szedett hagymát , még egy kis Szója szószt ,és most már a hagymával párolom tovább amíg a hagyma is puha lesz. Krumplit kicsire kockázok és ez lesz mellé?
Ö: - Tudod mit? Csináld így, már most csorog a nyálam.
ÉN: -Oké!
Hát így készült ez az étel!
Ö: - Ez nagyon finom,mondtam én , hogy kitalálsz valamit.Nekem te vagy a legjobb szakács.
ÉN: Ne mondj ilyet,mert nem is vagyok olyan jó.
Tudjátok: ilyen dicsérő szavak zavarba hoznak,de ennél nagyobb dicséretet kapni nem lehet,mikor a partner odáig van a föztünkkért. Ilyenkor büszke vagyok arra,hogy még ha nem is tökéletesen , de tudok főzni . Igazából nem vagyok mester szakács,de a dicsérő szavak és az üres tányérok mellett annak érzem magam.
Egyszóval szeretek főzni és érdemes főzni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése